Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15.03.25. Az Illatos Ibolya (Viola Odorata) rehabilitálva...

2015.03.25

Illatos Ibolya (Viola Odorata) Úgy vagyok ezzel a locsoló versikéből is már ismert „kék ibolyával”, mint a naranccsal, vagy banánnal… Valaha, nem visszasírva azt a korszakát életemnek, de fiatalságom okán mégis csak – milyen nagy cucc volt az, ha sorhosszúságától függően hozzájutott az ember 2-3 banánhoz, vagy 1-2 narancshoz az üzletekben – a karácsonyi ünnepek előtt. Napjainkban már nem kell sorba állni érte, nem az év végi ünnepek előtt, de soha. Egész évben kapható, de annyi is az értéke, de talán még az íze sem olyan… Na, így vagyok maholnap a már említett ibolyával is. Az is olyan szívet melengető érzés volt, amikor a hóvirág után, vagy vele közel azonos időben megjelent a természet lágy ölén, a tavasz másik hírnöke az ibolya is. Amikor ez megtörtént, joggal számított az ember a tavasz érkezésére. Az utóbbi években meg már azt látom, hogy már nemcsak koratavasszal, de egész évben, akár ősszel is, de még a hó alatt is virul. Szóval már-már értékét vesztette és a déligyümölcsök sorsára jutott az ibolya is. Míg nem az idén, igencsak elkápráztatott, hogy visszanyerje régi „énjét” a különleges virágok között. Az utcafronton, mint említettem már, néhány bokor egész évben szép és illatos virágaival hivalkodott, mígnem az idén, jó lesz, ha valami engedélyt beszerzek, hogy a védett virágok között megközelíthessem a lakásunkat. Még a tavaly őszi, majd a téli néhány virágzó tő, után megszámolhatatlanul sok, a változatos színek kavalkádjában pompázó példányok sokaságával az idén beterítette, azt a 40-50 m2-es rendelkezésére álló területet, ami az utcafronton található. Hát ilyen a természet, valami csodás…

Aztán az internet világában, a Wikipédia oldalán nem nehéz utánanézni, bővíteni valamiről az ismereteket, és nem is csalódtam. Ennek köszönhetően utólag is korrigálom a zsenge gyerekkorom óta, legtöbbet használt locsolóversemben erős költői túlzással leírt, látomásom, mely szerint a zöld erdőben kék ibolyát láttam. Nos, sok féle színben pompázik e szép és illatos kisnövény, ám kékben nem. Persze húsvétkor sok mindent másképpen lát az ember, de ez a kék virág, legföljebb kékes-lilában fordul elő.

Aztán itt a Wikipédián még sok érdekes dolgot is megtudtam az Illatos Ibolyával kapcsolatban, és ezt is megosztom az érdeklődőkkel: Az illatos ibolya (Viola odorata), népies nevén: lila ibolya, violetta, vénuszvirág vagy bájos ibolya az ibolyafélék (Violaceae) családjának Viola nemzetségébe tartozó évelő növény, Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt. (De ez nem olyan szép, ez foltos)

A növény leírásánál azt találjuk többek között, hogy: tavasz közepéig nyílnak, az illatos fehér, lila, kékeslila, rózsaszínű virágai: ha ez igaz, még nem tartunk a tavasz közepénél, mert még erősen nyílnak és csak nyílnak…  De csak nyíljanak is, mert a felhasználási lehetőségeknél meg ezt írja ez a mindentudó enciklopédia: kandírozhatjuk, sütemények, pudingok, jégkrémek saláták díszítésére illatosítására is használhatjuk. Sőt, a virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki.

A gyógyászati felhasználásának részletezése helyett, elég legyen annyi, hogy: drogja, hatóanyagai, köptetőként légcső- és hörghurut kezelésében használatos. Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut. köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként, vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható.

S, akkor még nem beszéltünk arról, hogy dísznövényként is pompázatos virág, amely szereti a félárnyékos helyeket.

Csak egy problémám akadt, azzal, hogy az ablak alá „költözött” drogéria, gyógyszertár, na meg a fűszerüzlet triója: nevezetesen az, hogy a csatornaépítésnek köszönhetően az ősgyep nagy felületen kipusztult ugyan, de azért maradtak még minden megpróbáltatással dacoló, a pázsitfű félék családjába tartozó növények, amelyeknek lassan időszerű lesz, az első nyírása, de hogyan? Na, ezt kellene még megoldani, úgy, hogy a ma még csomókba található alj és szálfű is lenyírásra kerüljön, de ez a rengeteg illatos ibolya, is megmaradjon és még az illetékes sem küldjön levelet az utcafront állapota miatt…

Konklúzió: a naranccsal és a banánnal ellentétben ez a kicsiny, de annál szebb és illatosabb virág, visszanyerte nálam eredeti tiszteletét.

pro-sport

 

A mappában található képek előnézete Bácsalmás 2012. Sóstó 1.1