Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Kéne egy a Tiszát a Dunával öszve kaptsoló ujj hajókázható Tsatorna"

2013.12.17

1/ Néhány ökológiai szempont a tervezett Duna-Tisza csatorna kapcsán

Kéne egy Duna-Tisza csatorna

 
"(A fő cél a csatorna vagy a vízpótlás?) Dr. Molnár Zsolt és Dr. Biró Marianna botanikus, történeti tájökológus MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete. 2009. december 1.

Néhány tény és szempont

          a Duna-Tisza köze éghajlata melegedni és szárazodni fog

 

          az energia ára növekvőben van, az élelmiszer ára is jelentősen fog nőni
          a máig fennmaradt természetközeli élőhelyek mennyisége kb. 140 000 hektár (kb. 10 %), ennek 78(!) százaléka vízhez kötött élőhely (Biró et al. 2000)
          az elmúlt évezredekben soha sem volt ilyen alacsony a talajvíz szintje
          a talajvízszint-süllyedésben az emberi hatás arányát 80-90%-ra becsüljük (Szilágyi-Vorosmarty (1993) 15%-ban tartja az időjárást felelősnek)
          a talajvízszint nagy területeken nem emelhető meg (Pálfai 1995, 2003, Mosonyi 2007)
          a tájban lakó ember a mainál természetközelibb módon, de használja a tájat!
          a természet öngyógyító képessége nagy
          sok terület szárazabb annál, mint amilyennek növényzete alapján látszik
          a Duna-Tisza közén több ezer darab víztől függő élőhelyfolt van, vízpótlásra is „több ezer” helyszínen van szükség
          nem az a kérdés, hogy épüljön-e vagy nem egy csatorna, hanem pl. az, hogy ha van az országnak 100 milliárd forintja, amit a Duna-Tisza vízhiányának enyhítésére, hatékonyabb vízkészletgazdálkodásra kíván elkölteni, akkor ezt milyen ökológiai szempontok figyelembevételével tegy 
Véleményünk, javaslataink és indoklásuk
          egy nagy csatorna nem oldja meg a táj vízhiányából adódó problémákat
          nem javasljuk egy, a Tisza-völgy vízpótlását célzó csatorna építését sem 
          egyetértünk Pálfai Imrével (Pálfai 2003) a legfontosabb teendőkben: 1. szárazgazdálkodás, 2. helyi vízkészletek visszatartása és tározása, 3. használt vizek újrafelhasználása, 4. vízpótlás külső vízforrásból
          megvizsgálandó az ivóvízellátás megoldása külső vízforrásból
          elképzelhetőnek tartunk egy vízpótló csatornarendszer kiépítését (nyílt csatornás és nyomócsöves rendszer kombinációjával) (vö. Pálfai (ATIVIZIG 1992, Pálfai 2003) és Kákonyi (2009)
          kérdés: a táj hanyadrészét látnák el vízzel az egyes vízpótlási változatok?
          egy vízpótló rendszer legfontosabb feladatai: mezőgazdasági öntözővíz, ivóvíz, természetvédelmi vízpótlások
          szűnjön meg minden belvízelvezetés a Homokhátságon és peremein is! 
          nem javasoljuk nagy belvíztározók létesítését 
          támogatni kell takarékosabb öntözőrendszerek kialakítását
          a vízpótló rendszer kiépítésével párhuzamosan meg kell szüntetni az illegális vízkitermelést
Összefoglalva 
          egy nagy csatorna építését ökológiai szempontból kimondottan károsnak tartjuk
          a Pálfai- és Kákonyi-féle, összetett, a táj sok részére vizet juttató vízpótló rendszer kialakítását támogatjuk, de a megvalósításához részletes tervek, valamint ökológiai hatásvizsgálat szükséges, mert még ez a változat is okozhat felesleges természeti károka 
          a vízpótló rendszer kiépítésével párhuzamosan – állami dotációk és szigorú ellenőrzés segítségével - meg kell szüntetni az illegális vízkitermelést
          további víztakarékossági intézkedéseket kell megvalósítani"
2 / "Kéne egy a Tiszát a Dunával öszve kaptsoló ujj hajókázható Tsatorna" - írta Dillher báró 1715-ben

kéne egy csatorna, vagy kettő

 
"A csatorna hasznosítási lehetőségei, módozatai
  1. Hajózócsatorna, kereskedelem, vízi közlekedés

  2. Gazdasági célú vízpótlás öntözés, ipari vízellátás

  3. Energiatermelés, gazdaságélénkítés

  4. Árapasztás, tiszai oldal vízellátása

  5. Ökológiai célú vízellátás, táj és természetvédelem

  6. Turisztikai fejlesztés, horgászat

1. Hajózócsatorna, kereskedelem, vízi közlekedés?
  •  a hajózási, vízi szállítási potenciál ott és akkor sem kihasznált, ahol lehetne
  • a vízi szállítás olcsó, ha a víziútlétesítés, karbantartás, hajók stb. költségét és az ökológiai károkat negligáljuk
  • a hajózás, vízi teher- illetve személyszállítás most látható tendenciája nem kecsegtető
  • mély- vagy magasvezetésű hajózócsatorna készülne?
  • a folyami hajózásra is alkalmas kapacitású csatorna vállalhatatlan ökológiai következményekkel, természet- és tájrombolással, természeti területvesztéssel járna
Költséghatékonysági kétségek, aggályok
  • rentábilis-e ma olyan mezőgazdaság, amely elviseli a vízpótlás, öntözés igen magas üzemköltségeit? (az öntözött terület 1990 előtt 470.000 ha, a privatizációt követően 100.000 ha)
  •  remélhető jelentős energiatermelés, gazdaságélénkítés akár mély- akár magasvezetésű csatorna esetén? 0,1‰ (ökológiailag elviselhető lenne a csúcsra járatás?)
  • várható hathatós árapasztás, tiszai oldal vízpótlás ésszerű csatornamérettől, kapacitástól?
Agrárökológiai potenciál helyreállító cél

 5 m3/s 24 órás üzemben évi 158 millió m3

a főcsatorna építése jól ütemezhető, a megépített szakaszok rögtön üzembe helyezhetők

kapacitása igény szerint fejleszthető

üzemelése a napi 20 csúcsmentes órára is tehető

a turisztikai fejlesztéshez is jól kapcsolható

a horgászati hasznosítás lehetőségei kibővülnek"

 

A mappában található képek előnézete Bácsalmás: Halmos és a Kígyós-víztározó IV.3

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.